Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy futás

2009.04.24
Kép       Nem a gyorsaké a futás , így a futás sem az atlétáké már ?    Érdekes felvetés .   Úgy kell futnom , mint aki nem a bizonytalanra fut , még ha a cél oly távoli is - még .
       Semmivel sem gondolok már , csak , hogy most futásomat elvégezhessem . 
Ha végigfutok írásaimon , előtűnik a nagy és rejtélyes rohanó , az Idő .    Nagy futó , nem  mondom , hogy nem az , s meglehet a végső finisre - a nagy futásra készül , s keresi is  versenytársait , kiket majd zsákjába rakhat .     Fogd meg az Időt , s megnyered a versenyt .
      Ha mégsem sikerülne , úgy nyerd meg magad(nak) az Időt , s úgy megnyerhető a
verseny .    
     Meg fogom becsülni és komolyan edzek - s ha összeszedelődzködtem , akkor már
csak a startpisztoly hangjára összpontosítok , hogy megkezdhessem a végső nagy
futásomat , vissza az Időben .    
     Evvel azonban senki nem számol(t) , így simán megnyerem a versenyt , amelyben
mindenkit és mindeneket visszakaphatok , mint aki nem összevissza rohangál .
      Könnyen azt is gondolhatnám , hogy becsaptam az Időt , de ez nem ilyen egyszerű .
Mégis a leglehetetlenebb fordulat teheti rendkívülivé a nagy futást , amely elkezdődött .
      De ki is lehet az Edzőm (?) , ki a verseny befejezésekor - csupán annyit mond majd :
Jól futottál .    Jól kifutottál az Időből , mint a tej , de nyertél és tetszett szaladásod , mely  nem volt hiábavaló .
     Bár magam is elmondhatnám , hogy ama nemes harcot megharcoltam .
Futásomat elvégeztem .
 
      Budapest 2009 február 13                   Szeretettel : bősze emil miklós .
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.